Gyarmathy Dorottya

Történet/jellemzés a jelöltről:
Születésemtől kezdve ösztönösen imádom az állatokat, még járni alig tudtam, de folyton kicsi és nagyobb kutyusok nyakában lógtam. A sors fintora, hogy édesanyám félt a kutyáktól, de miután látta, hogy engem nem fog tudni visszatartani tőlük, szüleim inkább beadták a derekukat, és kaptam egy saját kiskutyát. Orvos családba születvén már kicsi gyermekkorom óta otthonosan mozogtam a tűk és fecskendők világában, de azt is mindig éreztem, hogy az állatgyógyászatban van az igazi helyem. Mindig is imádtam a kiskutyámmal állatorvoshoz járni. Szerencsére a kötelező oltásokon túl csak kisebb problémákkal kellett felkeresni orvosunkat, családi jó barátunkat,
Dr. Parcsami Andrást, aki mindig lehetőséget adott arra, hogy én is tevékenyen részt vehessek a gyógyító folyamatokban, asszisztálhassak a kiskutyám kisebb műtéteinél. Ezek a számomra nagyon izgalmas és meghatározó élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy hivatásommá váljon ez a szakma. A pályaválasztáskor aztán a sors mégis másfele sodort, és az állatok helyett a beszédtudományok doktora lettem, de sosem adtam fel az álmom, hogy valamilyen módon az állatok gyógyításának szentelhessem az életem. 15 évnyi tudományos kutatói lét után egy elnyert pályázat teremtette meg végül számomra az anyagi lehetőséget is arra, hogy elvégezzem az Állatorvostudományi Egyetem asszisztens képzését, amelynek minden pillanatát élveztem. Már a gyakorlataim során azt éreztem, hogy itt vagyok igazán önmagam, végre nem csak munkám, de hivatásom van. Így a bizonyítvány kézhezvétele után nem is volt kérdés, hogy azonnal igent mondok a korábbi külsős gyakorlati helyem, az Állatorvosi Hematológiai és Onkológiai Központ megkeresésére, és csatlakozom az álomcsapatomhoz.
És hogy miért pont az onkológia? Személyes indíttatásból: gyermekkorom kiskutyájánál idős korára szájüregi melanómát diagnosztizáltak, amit ugyan nagyon időben észrevettünk, de akkoriban sajnos még nem létezett hazánkban onkológiai ellátás kisállatok számára. Így amikor mintegy 15 évvel később a gyakorlati helyeket keresgélve tudomást szereztem az ÁHOK létezéséről, tudtam, hogy ott a helyem. Sokszor kérdezik tőlünk a gazdik, ismerősök, hogy hogy bírjuk ezt a munkát lelkileg, amire én mindig azt válaszolom, hogy noha ez tényleg egy megterhelőbb területe az állatgyógyászatnak, de ugyanakkor gyönyörű is, hisz gazdijaink életük legszörnyűbb diagnózisával érkeznek hozzánk, de mi ebben a helyzetükben is tudunk segíteni nekik és kedvencüknek.
Minőségi együtt töltött időt, jó életminőséget tudunk biztosítani, és lelkileg is tudjuk támogatni őket. A kezelések során barátokká, sokszor szinte családtagokká válunk. Olyan jó látni, ahogy az első kivizsgálásra még félve, remegve belépő kisállatok lassan feloldódnak, és a kezelésekre már boldogan, farokcsóválva, jutalomfalatot követelve jönnek be a váróba, és teljesen a bizalmukba fogadnak minket. Mind a szakmai, mind a magánéletemben kiemelt szerepet játszik az állatvédelem; állandó támogatója vagyok a Putrinka Állat- és Természetvédő Alapítványnak, (akikkel az évek folyamán személyes jóbarátokká is váltunk), illetve a salgótarjáni Mancs a Szívben Alapítványnak. Mindkét szervezettől van egy-egy örökbefogadott kiskutyám.
Wendy, akit a Putrinkások mentettek 2023-ban a hírhedt Dolly-féle gyöngyösi szaporítótelepről, 2023 júniusában költözött hozzám még az idős, akkor 18,5 éves kiskutyám, Archibald mellé, akivel majdnem egy éven át alkottak egy csapatot. Vele egy nagy álmom vált valóra, hogy egyszer én is putrinkás gazdi lehessek. Amikor idén tavasszal Archika 19 év 1 hónaposan itt hagyott minket, rátaláltam a Mancs a Szívben Alapítvány facebook oldalán az akkor 4 hetes, borzas kiskutyára, akiről azonnal tudtam, hogy ő az én Tóbiásom. Így idén nyáron vele lett újra teljes a falkánk.
A szakmánkban az állandó fejlődési lehetőséget is szeretem, tudásvágyamat rendszeres képzésekkel igyekszem kielégíteni. Állandó résztvevője vagyok hazai (Primakatedra előadások, PMK, HSAVA, az Állatorvostudományi Egyetem továbbképzései, Boehringer: Összhangban éves konferencia, Vitamed éves konferenciái, AlphaVet: Állatorvosi kerekasztal) és külföldi (pl. a Cornell Egyetem Veterinary Specialist vizsgával záródó online kurzusai) konferenciáknak, továbbképzéseknek, webinároknak, szakmai napoknak. 2022 tavaszán elvégeztem a „Bővített Fokozatú Sugárvédelmi képzést”, amellyel radiológiai ismereteimet bővíthettem, 2023-ban az Állatorvostudományi Egyetem „Állatbarát, rettegésmentes pácienskezelés” kurzusát.
A tavalyi tanév óta az Állatorvostudományi Egyetem állatorvosi asszisztens képzésén a „Bevezetés az onkológiába” tanegység állandó felkért előadója vagyok, ami szintén óriási megtiszteltetés számomra, hogy alig pár évvel a képzés elvégzése után immár előadóként mutatkozhatok be. Az ambuláns betegellátás mellett az anesztézia területe érdekel különösen.
Alig pár hónapja dolgoztam az ÁHOK-ban, amikor az akkori sebészünk és klinikavezetőnk megkeresett, hogy szeretnének kitanítani engem aneszteziológusnak, mit szólnék hozzá, lenne-e kedvem hozzá.
Természetesen igent mondtam, hiszen óriási megtiszteltetésnek éreztem a bizalmukat, de az izgatottságomba félelem is vegyült, hisz az altatás hatalmas felelősséggel is jár. Így aztán a klinikai intenzív gyakorlati képzés mellett elkezdtem magam is bővíteni az ismereteimet a témában, online webinárok, szakcikkek formájában. Csatlakoztam a vetaneszt csoporthoz, ahol rengeteg hasznos tudásra tettem szert, rendszeresen részt veszek Ambriskó Tamás doktorúr képzésein, konferenciaelőadásain. Szakmai terveim közt szerepel az aneszteziológiai ismereteim folyamatos bővítése, naprakészen tartása, kiemelt tekintettel a rizikóbetegek altatására és fájdalomcsillapítására.
A klinikum mellett mintegy négy éve a klinika gazdasági feladataiba is bekapcsolódtam a készletgazdálkodás területén, amelyet szintén nagyon élvezek. Az ezen a területen szerzett ismeretségeim révén nagyon sok hasznos tudást nyújtó szakmai tréningre, konferenciára, képzésre, szakmai kerekasztal-beszélgetésre van szerencsém eljutni. Életem legjobb döntésének érzem a 6 évvel ezelőtti pályamódosításomat, mert végre az igazi hivatásomnak élhetek, ami ha sokszor fizikailag fárasztó is, folyamatos lelki töltekezést biztosít.

Indoklás, ajánlás a díjra:
A jelölt eredeti pályáját elhagyva évek óta teljes odaadással mélyül el az asszisztensi feladatokban és az elvárásokon túl is teljesít, tovább képzettségére figyel. Három-négy év alatt elmélyül az aneszteziológia ismereteiben, de saját érdeklődésén túl is meg lehet kérni feladatokra, ismereteinek bővítésére. Élénk, tisztelettudó, alázatos és határozott.

Egyéb mely alátámasztja a jelölt példamutató munkáját és szakmai hitelességét:
A Klinika szakmai és gazdasági előremenetelét magáénak tartja, munkájára igényes, tulajdonosokkal jól kommunikál, megbízható.